Tudtok-e még hasonlóan állandó dolgot mondani Érden, mint az ÉrdKörbe? Tíz évesek is vagyunk most! És ti jöttök és jöttök velünk tekerni, körbe a várost, ahol élünk. „Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk”. A városunk, amit körbeérünk! A miénk, a tietek! Minden ősszel és minden tavasszal megtesszük ezt, amit most is! Ahogyan minden tavasszal és minden ősszel egyre többen vagyunk! Most 1800-an! Kicsit olyanok vagyunk, mint a vadállatok: időről-időre kijelöljük a helyet, hogy tudják mások is azt, hogy itt vagyunk! Addig, amíg megértjük, megértitek, megértik, hogy rólunk, rólatok, róluk, egymás nélkül nem gondolkodhatunk.
Volt egy kislány most vasárnap, aki egy hozzá képest kicsi bringával vágott neki az őszi körnek. Az egyik lejtőn valamiért elesett. Szerencsére nem történt semmi nagyobb baja, de azért megütötte a lábát, és ez látszott is a különböző színekben pompázó foltokból is. És ez a kislány – bár a menet végén haladva -, körbetekerte, megjelölte a helyet, ahol él. Elszántság volt az arcán, biztosan tudta, hogy a végéig kitart és célba fog érni.
Remélem mi is tudjuk és ti is tudjátok!